Az elmúlt két napban nem nagyon tudtam a konyha közelébe kerülni. Ezért, most recept híján néhány kedvenc filmemet írom le, természetesen olyanokat, amiknek közük van a gasztronómiához. :)
Remélem mindenki talál kedvére valót. :) Vacsora közben, vagy után kellemes kikapcsolódás
Ha már blogolás, akkor elsőként a Julie & Julia - Két nő, egy recept
Julie, a harmincas írónő alkotói válságban szenved. Elhatározza, hogy egy év alatt megfőzi az összes receptet, ami Julia Child híres, a francia szakácsművészetről írt könyvében található, és internetes blogban számol be az ezzel kapcsolatos élményeiről. Julia Child élete is megelevenedik, aki a második világháború után Párizsba költözik külszolgálatot teljesítő férjével. Az asszony elfoglaltságot keres és talál is magának. Érdeklődése a francia konyhaművészet felé fordul, felfedezvén, hogy az evés a társadalmi érintkezés egyik formája, és a hozzávaló ételt művészi módon is el lehet készíteni. Julie Powell regényéből.
A legújabb kedvencem Az élet ízei lett. Nagyon jó filmélmény volt, kellemes, fűszeres, két teljesen különböző kultúra találkozásának története. Csak ajánlani tudom. :)
A festői szépségű dél-francia kisvárosban Madam Mallory (Helen Mirren) éttermének, az előkelő Le Saule Pleureur-nek nem akad párja: a Michelin csillagos konyhában egymás után készülnek a gasztronómiai csodák a szenvedélyes, ám kissé vaskalapos tulajdonosnő irányításával. Az egyszerű ételek is kifinomult fogássá változnak a keze alatt, amivel vendégeit teljesen megbabonázza. De a tökéletes recepthez mindig kell egy izgalmas hozzávaló. És ez most az egzotikus Indiából érkezik.
Következő kedves filmemben, A Provence-i fűszeresben, bár nem központi téma a főzés, mégis szerves része a történetnek. Emellett kicsit körbekalauzol bennünket Provence falvainak mindennapjain.
A harmincas évei elején járó Antoine sok idő után, apja betegségének hírére tér vissza Provence-i szülőfalujába, ahol kénytelen-kelletlen átveszi az öreg üzletét, ami egy lakókocsiba épített mozgó élelmiszerboltot és azzal állandó tanyáról-tanyára való vándorlást jelent. A nagyvárosban eltöltött évek után a falusi élet örömeit lassan felfedező férfi mogorvaságát a mellé sodródó életvidám Claire oldja, akinek gyönyörű mosolya nemcsak a vevőket csalogatja vissza, de a szerelem ígéretét is magában hordozza.
A dán kisvárosban játszódó Babette lakomája bemutatja a közös étkezések szépségét, közösség kovácsoló erejét.
Férje és fia elvesztése után, Babette elszökik a polgárháború által feldúlt Franciaországból. Egy kis dán faluba érkezik, ahol két nővér, Filippa és Martine házában talál munkát. Az egész település élete vallásos, puritán légkörben zajlik, amelyet a helyi lelkész, a két lány apja irányít. A vallási vezető halála után a nővérek továbbra is szigorú, protestáns elvek szerint élnek. A sors úgy hozza, hogy a francia házvezetőnő nagy mennyiségű pénzt nyer, ezért búcsúvacsorát ad a falu lakosainak, amely az ízek, az elegancia és a harmónia sajátos remekműve. A fogadás alatt a helyiek fokozatosan újra felfedezik az élet örömét és konyhaművészet titkait.
Gyerekkorom első emlékezetes "evős" filmje a Veri az ördög a feleségét, fanyar társadalom kritika, igazi magyaros sütéssel, főzéssel fűszerezve.
Augusztus 20., valahol a Balaton-felvidéken. A vasutascsalád hatalmas sürgés-forgás közepette készül a nagy napra: pesti rokonuk jön vendégségbe, nagyhatalmú funkcionárius főnökével, Vetró Gézával és annak családjával. Itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy bávatag gyermekeiket remek álláshoz juttassák. Kajtárné, a háziasszony lucullusi lakomát rendez, gőzölögnek a levesek, illatoznak a húsok, csurran a házipálinka, csakhogy mégis hiba csúszik a számításba: a magas vendég, Vetró elvtárs, a munkásmozgalom veteránja, mára gyomorbajos, aszkétikus funkcionárius, aki meglehetős idegenséggel tekint a terített asztalra.
Ha már gasztrofilmek, nem maradhat ki Louis De Funes klasszikusa, a Szárnyát vagy combját sem.
Az ismert, hatvanéves éttermi kritikus, Charles Duchemin pályafutása csúcsán a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Előtte azonban még el akarja készíteni híres éttermi kalauzának utolsó kiadását, illetve át akarja adni fiának, Gérardnak tudását és szakmai tapasztalatát. A fiúnak azonban esze ágában sincs édesapja nyomdokaiba lépni és titokban vándorcirkuszt alapít, amelyben bohócként lép fel. Charles-nak más gondjai is akadnak: legnagyobb ellensége, Jacques Tricatel gyorséttermi birodalmával forradalmasítani akarja a francia gasztronómiát. A férfi megpróbálja ellopni az éttermi kalauz utolsó kiadását, hogy titokban megszerezhesse a rosszul minősített vendéglátó egységeket.
Végül egy animációs film. A L'ecsó igazán a főzés szeretetéről szól.
Remy, a patkány kölyökkora óta annak jegyében élt, hogy felnőve majd séfként dolgozhat az egyik párizsi étteremben. Hiszen a konyhai példaképe, Auguste Gusteau is megmondta, hogy "mindenki főzhet". A gyakorlat azonban mást mond. Remy a saját bőrén tapasztalja meg, milyen veszélyt jelent egy magafajtának, ha felfedezik a konyhában. Amikor úgy tűnik, hogy álma végképp szertefoszlik, onnan kap segítséget, ahonnan a legkevésbé sem várná: egy kétlábútól. Igaz barátra talál Linguiniban, az étterem szégyenlős, kirúgás szélén álló szemetes fiújában.
forrás: port.hu
